Nagyon kedves Barátnémmal közösen megindítottuk végre a nagyon esedékes blogot.
Az Alice egyfajta revans arra a bizonyos "vámpírnyálra" amiről már említést tettem.
A karakter alapvetően nem ennek indult, és a revans is elkanyarodott, de remélem azért elnyeri tetszéseteket.
A "könyv" még nincs kész, de amint olvasható formátumba kerül egy fejezet feltöltjük, addig is élvezzétek az eddig megíródott fejezeteket...
Továbbá egy kis "bennfentes" infó, a sok beszélgetés és szerkesztés folyamán fenn áll a lehetősége, hogy különböző műfajokban kisebb novellák is íródnak majd a főszereplő nyomán...
A blogra egyenes átirányítás az Alice-re kattintva.
A linket megtekinthetitek a linkek között is.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. március 7., vasárnap
2009. október 29., csütörtök
Prága
Prága tök király hely. Vannak, akik turista csapdának könyvelik el a várost. Bizonyára nem tévednek sokat. Azonban az a véleményem, hogy minden hozzáállás kérdése.
Ajánlom mindenki figyelmében a SÖRMENTÉN - PRÁGA című műalkotást, melyet végig olvastam ugyan, de a három nap alatt persze nem tudtam végig járni az összes könyvben szereplő kocsmát, az összes városi kocsmát meg pláne. A könyv jó, nagyon jó. A megfogalmazás tömör, lényegre törő és vicces. A leírások pedig tényszerűek, nem elfogultak, mint azt néhány turista kalauzban tapasztalhattuk. Ám ezt nem a szponzorok ihlették, hanem a kemény munka, mely a tapasztalat szerzésen alapszik. No, de elég ennyi a reklámból.
Mi családdal mentünk, az ember azt gondolná, hogy ez akkor light-os városnézős, fagyizós történet lesz... Hát, nem... olyan teljesítménytúrában volt részünk, hogy a fősulis haverokkal való esti tivornyázás, inkább baba házas, teázós mókának tűnik. A három napból kettő, így telt: kocsma be, kaja pia 45 percben, majd 15 percünk volt, hogy átrohanjunk a következő helyre. Itt a rohanást értsd szó szerint. Ez a ciklus ismétlődött egész nap. A váron is gyakorlatilag átfutottunk, mert volt egy halvány esély, hogy az Ökörben esetleg kapunk asztalt. Nem jött össze, így keresnünk kellett másik kocsmát.
Ez a tevékenység igen egyszerűnek tűnhet, a gyanútlan és naiv turista számára, ám közel sem az, ugyanis minden második épület egy-egy kocsmát rejt. A sör valószínűleg az esetek többségében jó, de a kaja és a higiénia, már necc. Szerintem, vagyis inkább nekem, a kisebb kocsmák hangulatosabbak, de a nagyok is amolyan szociális ütköző pontok.
Az összbenyomásomból az jött le, hogy itt főiskolásnak, egyetemistának lenni a legkirályabb dolog lehet. A kocsmák itt nem feltétlenül a tintázás színterei, bár nyilván el-eljutnak a csehek is erre a pontra. Inkább olyasmi, mint a briteknél a pub. A hely, ahová a helyiek eljárnak, hogy találkozzanak más helyiekkel. Megbeszéljék az aznapi történéseket és az élet értelmét, vagy hogy miből lesz a cserebogár. Ami érdekes - egyben ez az egyik hasonlóság a pubbal - ide nem csak pénteken és hétvégén járnak az emberek, hanem minden nap. A kaja amit felszolgálnak a sör tökéletes kiegészítője. Cseh étteremmel nem is találkoztam. Volt olasz, japán, steakhouse...stb. De cseh étterem nem. Valószínűleg nem is lenne értelme, mert ugyanaz lennem, mint a nívósabb kocsmák, csak a fa asztalokat lecserélnék valami puccosabbra. Talán az étterem elnevezés csökkentené az alkohol fogyasztásra való közösségi nyomást. Ugyanis, ha bemész egy cseh kocsmába, akkor alap, hogy inni mentél, és a kvótát teljesíteni is illik.
Brno kicsi városka, amolyan Váci utcás, sétálós feelinggel. Már amennyit láttam belőle. De kellemes tiszta és modernizált. Amit mindenki nézzen meg: A templom jobb oldalán található kis garagoy-t... ha látjátok megértitek, mi a poén. A másik turista nevezetesség, főleg a csehektől Délre lakó turisták számára a TESCO. Igen az áruház. Itt ugyanis a határ átlépése előtt még bevásárolhatunk néhány fogyasztási cikket, ami mérsékli majd a sokkot hazatérés után:)
Így az elvonási tüneteket is mérsékelhetjük:)
Kb. ennyi, konkrét kocsmákat direkt nem írtam, mert az a kettő ami annyira tetszett, hogy bármennyire snassz is még pólót is vettem elég kicsi ahhoz, hogy ez az olvasó tömeg keresztbe tegyen az én látogatásaimnak. De olvassátok a könyvet és akkor nagyot nem lőhettek mellé.
Ugyanakkor figyeljetek a dátumra, mert lehet, hogy egy négy éves kiadásban lévő ajánlatok már nem léteznek.
Ajánlom mindenki figyelmében a SÖRMENTÉN - PRÁGA című műalkotást, melyet végig olvastam ugyan, de a három nap alatt persze nem tudtam végig járni az összes könyvben szereplő kocsmát, az összes városi kocsmát meg pláne. A könyv jó, nagyon jó. A megfogalmazás tömör, lényegre törő és vicces. A leírások pedig tényszerűek, nem elfogultak, mint azt néhány turista kalauzban tapasztalhattuk. Ám ezt nem a szponzorok ihlették, hanem a kemény munka, mely a tapasztalat szerzésen alapszik. No, de elég ennyi a reklámból.
Mi családdal mentünk, az ember azt gondolná, hogy ez akkor light-os városnézős, fagyizós történet lesz... Hát, nem... olyan teljesítménytúrában volt részünk, hogy a fősulis haverokkal való esti tivornyázás, inkább baba házas, teázós mókának tűnik. A három napból kettő, így telt: kocsma be, kaja pia 45 percben, majd 15 percünk volt, hogy átrohanjunk a következő helyre. Itt a rohanást értsd szó szerint. Ez a ciklus ismétlődött egész nap. A váron is gyakorlatilag átfutottunk, mert volt egy halvány esély, hogy az Ökörben esetleg kapunk asztalt. Nem jött össze, így keresnünk kellett másik kocsmát.
Ez a tevékenység igen egyszerűnek tűnhet, a gyanútlan és naiv turista számára, ám közel sem az, ugyanis minden második épület egy-egy kocsmát rejt. A sör valószínűleg az esetek többségében jó, de a kaja és a higiénia, már necc. Szerintem, vagyis inkább nekem, a kisebb kocsmák hangulatosabbak, de a nagyok is amolyan szociális ütköző pontok.
Az összbenyomásomból az jött le, hogy itt főiskolásnak, egyetemistának lenni a legkirályabb dolog lehet. A kocsmák itt nem feltétlenül a tintázás színterei, bár nyilván el-eljutnak a csehek is erre a pontra. Inkább olyasmi, mint a briteknél a pub. A hely, ahová a helyiek eljárnak, hogy találkozzanak más helyiekkel. Megbeszéljék az aznapi történéseket és az élet értelmét, vagy hogy miből lesz a cserebogár. Ami érdekes - egyben ez az egyik hasonlóság a pubbal - ide nem csak pénteken és hétvégén járnak az emberek, hanem minden nap. A kaja amit felszolgálnak a sör tökéletes kiegészítője. Cseh étteremmel nem is találkoztam. Volt olasz, japán, steakhouse...stb. De cseh étterem nem. Valószínűleg nem is lenne értelme, mert ugyanaz lennem, mint a nívósabb kocsmák, csak a fa asztalokat lecserélnék valami puccosabbra. Talán az étterem elnevezés csökkentené az alkohol fogyasztásra való közösségi nyomást. Ugyanis, ha bemész egy cseh kocsmába, akkor alap, hogy inni mentél, és a kvótát teljesíteni is illik.
Brno kicsi városka, amolyan Váci utcás, sétálós feelinggel. Már amennyit láttam belőle. De kellemes tiszta és modernizált. Amit mindenki nézzen meg: A templom jobb oldalán található kis garagoy-t... ha látjátok megértitek, mi a poén. A másik turista nevezetesség, főleg a csehektől Délre lakó turisták számára a TESCO. Igen az áruház. Itt ugyanis a határ átlépése előtt még bevásárolhatunk néhány fogyasztási cikket, ami mérsékli majd a sokkot hazatérés után:)
Így az elvonási tüneteket is mérsékelhetjük:)
Kb. ennyi, konkrét kocsmákat direkt nem írtam, mert az a kettő ami annyira tetszett, hogy bármennyire snassz is még pólót is vettem elég kicsi ahhoz, hogy ez az olvasó tömeg keresztbe tegyen az én látogatásaimnak. De olvassátok a könyvet és akkor nagyot nem lőhettek mellé.
Ugyanakkor figyeljetek a dátumra, mert lehet, hogy egy négy éves kiadásban lévő ajánlatok már nem léteznek.
2009. július 31., péntek
Twilight
Stephenie Morgan Meyer – született 1973. Dec. 24, Hartford, USA – 2003 júliusában különös álomból ébredt. Ennek nyomán született meg az Alkonyat (Twilight) sorozat első – névadó – kötete. Bár az írónő életében ez volt az első alkotás, mindössze 3 hónapot igényelt, azonban csupán 2005-ben adták ki.
A folyamat azóta sem állt meg minden évben megjelenik Meyer egy-egy kötete – 2008-ban kettő is. A Twilight 4 részes sorozat, s Amerikában óriási sikert aratott, ennek ellenére magyarul csak a film megjelenésekor jelent meg (2008).
Az Alkonyat egy könnyed leányregény, némi vámpíros beütéssel, mely a „misztikumot” hivatott biztosítani. S hogy az amerikai feeling meglegyen a végére egy leheletnyi üldözés és akció is került.
Hát, ha már a házba került elolvastam a könyvet én is – ez is meg volt,
(pipa). Őszintén megvallom, hogy a love story elég messze áll tőlem, így fenntartásokkal fogadtam. Az olvasó a főszereplő (Bella) szemszögéből élheti át a történetet. A leírások tömörek és szemléletesek, egy szűzkéztől igazán figyelemre méltó – plusz AVE a fordítónak. Ám, a karakterfejlődés és a kapcsolatok – tehát a nem megfogható dolgok – leírása számomra hagyott némi kívánnivalót. Ugyanakkor ezt nyugodtan írhatjuk a szűzkéz számlájára. Bella nekem kicsit felszínes, Edward – a L’amour másik eleme – néhány tulajdonságától én tuti falnak mennék... Szerény személyemnek hiányoztak Edward „testvérei” és a rezervátum lakói a könyv nagy részéből – talán a másik 3 kötet… A könyv vége borzasztóan befejezetlen, nem is csoda, hogy lett folytatás. Összességében egy könnyen olvasható 500 oldalról van szó, legfeljebb 2 nap, s azoknak is ajánlom, akik amúgy nem szeretnek olvasni. Ez nekik is gyorsan lemegy.
A film már egészen más tészta. Lehet, ott rontottam el, hogy előbb elolvastam a könyvet. A két főszereplő főnyeremény – annak ellenére, hogy néhány fizikai tulajdonság eltér. A forgatókönyv viszont kuka. Olyan volt, mintha a forgatókönyvíró, Melissa Rosenberg (Step Up társszerzője) nem olvasta volna a könyvet, de volt 20 perce, hogy átfussa, és ebből dolgozzon utána. Tehát elolvasta minden fejezet első és utolsó mondatát + a dialógusokat. Hogy ezt fedezze Rosenberg, betett néhány mondatott szó szerint. Volt pár dialógus, ami kifejezetten jót tett a jelenetnek, de azért ez még nem elég. Hát mindig necces könyvből filmet készíteni, de ez ritka igénytelenre sikerült.
Persze ez is csupán vélemény…
Volt még néhány, de nem találtam az eredetit nincs meg és csak ezek jutottak eszembe. A kukát és a falnak mennék-et még megértem, mert végül is ez amolyan [szleng], amit mondjuk az iskolaújság nem nagyon díjaz. A fizikai tulajdonságokra nem tért ki, de a l'amour másik elem az azért nem jó, mert tárgyiasít egy személyt...Mi van?A fizikai tulajdonsággal nem tudom mi baja volt, arra nem tért ki. És a filmes részt egy az egyben kérdőjelekkel tette tele...
+info, hogy Melissa Rosenberg-et a stúdió szinte azonnal elbocsátotta, amint ez nem ronthatott a produkció sikerein. A sajtós szerint ha nincs az operatőr és a vágó akkor az egész filmet újra kellett volna forgatni. Meglepő, hogy ebben a szakmában mindenki profi szinész, ugyanis az össze "így készült" kis filmen mindenki őszinte tekintettel dícsérte a másik munkáját. Na, de ilyen ez a filmszakma...
A folyamat azóta sem állt meg minden évben megjelenik Meyer egy-egy kötete – 2008-ban kettő is. A Twilight 4 részes sorozat, s Amerikában óriási sikert aratott, ennek ellenére magyarul csak a film megjelenésekor jelent meg (2008).
Az Alkonyat egy könnyed leányregény, némi vámpíros beütéssel, mely a „misztikumot” hivatott biztosítani. S hogy az amerikai feeling meglegyen a végére egy leheletnyi üldözés és akció is került.
Hát, ha már a házba került elolvastam a könyvet én is – ez is meg volt,
(pipa). Őszintén megvallom, hogy a love story elég messze áll tőlem, így fenntartásokkal fogadtam. Az olvasó a főszereplő (Bella) szemszögéből élheti át a történetet. A leírások tömörek és szemléletesek, egy szűzkéztől igazán figyelemre méltó – plusz AVE a fordítónak. Ám, a karakterfejlődés és a kapcsolatok – tehát a nem megfogható dolgok – leírása számomra hagyott némi kívánnivalót. Ugyanakkor ezt nyugodtan írhatjuk a szűzkéz számlájára. Bella nekem kicsit felszínes, Edward – a L’amour másik eleme – néhány tulajdonságától én tuti falnak mennék... Szerény személyemnek hiányoztak Edward „testvérei” és a rezervátum lakói a könyv nagy részéből – talán a másik 3 kötet… A könyv vége borzasztóan befejezetlen, nem is csoda, hogy lett folytatás. Összességében egy könnyen olvasható 500 oldalról van szó, legfeljebb 2 nap, s azoknak is ajánlom, akik amúgy nem szeretnek olvasni. Ez nekik is gyorsan lemegy.A film már egészen más tészta. Lehet, ott rontottam el, hogy előbb elolvastam a könyvet. A két főszereplő főnyeremény – annak ellenére, hogy néhány fizikai tulajdonság eltér. A forgatókönyv viszont kuka. Olyan volt, mintha a forgatókönyvíró, Melissa Rosenberg (Step Up társszerzője) nem olvasta volna a könyvet, de volt 20 perce, hogy átfussa, és ebből dolgozzon utána. Tehát elolvasta minden fejezet első és utolsó mondatát + a dialógusokat. Hogy ezt fedezze Rosenberg, betett néhány mondatott szó szerint. Volt pár dialógus, ami kifejezetten jót tett a jelenetnek, de azért ez még nem elég. Hát mindig necces könyvből filmet készíteni, de ez ritka igénytelenre sikerült.
Persze ez is csupán vélemény…
Volt még néhány, de nem találtam az eredetit nincs meg és csak ezek jutottak eszembe. A kukát és a falnak mennék-et még megértem, mert végül is ez amolyan [szleng], amit mondjuk az iskolaújság nem nagyon díjaz. A fizikai tulajdonságokra nem tért ki, de a l'amour másik elem az azért nem jó, mert tárgyiasít egy személyt...Mi van?A fizikai tulajdonsággal nem tudom mi baja volt, arra nem tért ki. És a filmes részt egy az egyben kérdőjelekkel tette tele...
+info, hogy Melissa Rosenberg-et a stúdió szinte azonnal elbocsátotta, amint ez nem ronthatott a produkció sikerein. A sajtós szerint ha nincs az operatőr és a vágó akkor az egész filmet újra kellett volna forgatni. Meglepő, hogy ebben a szakmában mindenki profi szinész, ugyanis az össze "így készült" kis filmen mindenki őszinte tekintettel dícsérte a másik munkáját. Na, de ilyen ez a filmszakma...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
