A Dűne, számomra azt a sci-fi kategóriát jelentette, mely nem a robotokon alapszik. Akkor amikor ezt elkezdtem olvasni ez számomra nagy cucc volt. Ekkortájt ért ugyanis az én információs egységemhez a Terminátor és a Star Wars, illetve a Star Trek. Később pedig a Mátrix. Nos, hát ugyan a Star Trek nem éppen a robotika melegágya, de lényeget azt hiszem sikerült érzékeltetni, hogy mi volt akkoriban a sci-fi-ról alkotott lépem.
Tehát a Dűne egy egyedi és újszerű történetet, érdekes, egyszerű karakterekkel és szemlélettel. Nem is beszélve az arabvilág egyes részeinek becsempészésével - ld. fremenek.
Szóval kaptunk egy nagyon érdekes könyvet, ami nem mellesleg jól van megírva és a szürkeállományunkat is igénybe veszi. Az első 6 kötetet Frank Herbert-nek köszönhetjük és bár ezek között is megvannak a kedvencek, de mind remek volt - talán az Istencsászárt nem mindenkinek ajánlanám.
Az Apa elhunyt, így a Fiú adta a jegyzeteket és a nevet, Anderson pedig az írói tehetséget. Így született meg a 3 előjáték, ami szintén jó volt.
És most ennyi jó után következzen a gyászmenet...
A Dűne Legendáit, ami szintén 3 kötetes előzmény, nos OK, hogy visszautalgatunk a gépuralom, rémuralom részre az alapkötetek során, de pont ez adja meg, hogy az alap kötetekben nem kell ezzel foglalkoznunk... A robotikát hagyjuk meg Asimov-nak, Ő - csupa nagy betűvel - ért is hozzá.
Az ifjú Herbert azonban foglalkozik vele és ennek eredménye képen születik meg a Legenda trilógia. Ezek azokról a háborúkról és csatákról szólnak, amik miatt nincsenek robotok az alapműben. Ezekre utalnak vissza, de - talán nem véletlenül! - nem részletezik soha, hogy mi is történt pontosan.
Nos, hangya lassúsággal tudtam haladni vele... és a robotokat nem egyszer ruházza fel emberi tulajdonságokkal. Mibe hogy észre sem vette?
A Dűne vadászai - 7. kötet az alap sorozatban - érdekes és jó volt addig, amíg fel nem merült az "Ellenség". Erre az Ellenségre építve írták meg a Dűne homokférgeit - 8. - és el is rontották - nem írok többet nem rontom el a poént.
A vége annyira happy end, hogy az már fáj. Gondolom mindenki látott már olyan béna filmet, mely azzal akar kitűnni, hogy vmi dokumentum film szerűségnek hiszi magát, így a végén kapunk egy pár mondatos összefoglalót a szereplőkről. Ez általában hol "idilli", hol meg "poén" - akar lenni. Nos, sikerült az egyik legjobb sci-fi regény sorozatot ilyennel zárni. Tuti, hogy a Harry Pottet-ből vették...
Vérzik a szív, órákig járkáltam a lakásban miután befejeztem...anyám, de rossz volt...nem kellett volna folytatni a Káptalanházat, jobban jártunk volna...
Tehát a Dűne egy egyedi és újszerű történetet, érdekes, egyszerű karakterekkel és szemlélettel. Nem is beszélve az arabvilág egyes részeinek becsempészésével - ld. fremenek.
Szóval kaptunk egy nagyon érdekes könyvet, ami nem mellesleg jól van megírva és a szürkeállományunkat is igénybe veszi. Az első 6 kötetet Frank Herbert-nek köszönhetjük és bár ezek között is megvannak a kedvencek, de mind remek volt - talán az Istencsászárt nem mindenkinek ajánlanám.
Az Apa elhunyt, így a Fiú adta a jegyzeteket és a nevet, Anderson pedig az írói tehetséget. Így született meg a 3 előjáték, ami szintén jó volt.
És most ennyi jó után következzen a gyászmenet...
A Dűne Legendáit, ami szintén 3 kötetes előzmény, nos OK, hogy visszautalgatunk a gépuralom, rémuralom részre az alapkötetek során, de pont ez adja meg, hogy az alap kötetekben nem kell ezzel foglalkoznunk... A robotikát hagyjuk meg Asimov-nak, Ő - csupa nagy betűvel - ért is hozzá.
Az ifjú Herbert azonban foglalkozik vele és ennek eredménye képen születik meg a Legenda trilógia. Ezek azokról a háborúkról és csatákról szólnak, amik miatt nincsenek robotok az alapműben. Ezekre utalnak vissza, de - talán nem véletlenül! - nem részletezik soha, hogy mi is történt pontosan.
Nos, hangya lassúsággal tudtam haladni vele... és a robotokat nem egyszer ruházza fel emberi tulajdonságokkal. Mibe hogy észre sem vette?
A Dűne vadászai - 7. kötet az alap sorozatban - érdekes és jó volt addig, amíg fel nem merült az "Ellenség". Erre az Ellenségre építve írták meg a Dűne homokférgeit - 8. - és el is rontották - nem írok többet nem rontom el a poént.
A vége annyira happy end, hogy az már fáj. Gondolom mindenki látott már olyan béna filmet, mely azzal akar kitűnni, hogy vmi dokumentum film szerűségnek hiszi magát, így a végén kapunk egy pár mondatos összefoglalót a szereplőkről. Ez általában hol "idilli", hol meg "poén" - akar lenni. Nos, sikerült az egyik legjobb sci-fi regény sorozatot ilyennel zárni. Tuti, hogy a Harry Pottet-ből vették...
Vérzik a szív, órákig járkáltam a lakásban miután befejeztem...anyám, de rossz volt...nem kellett volna folytatni a Káptalanházat, jobban jártunk volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése